Valódi zsibvásári ricsaj és hangulat uralta péntek délután iskolánk zsibongóit és folyosóit, ahol bolhapiacot rendeztek a gyerekeknek a diákönkormányzat szervezésében.
A plüssállatkáktól a kis műanyag figurákig, matchboxoktól a cd-ig, gyűjteményes kártyáktól a jelvényekig a legkülönfélébb kis tárgyakat sorakoztattak fel a tantermi padokból rögtönzött standokon a kisárusok. Volt, aki megunt könyveit, újságjait hozta be, hátha lesz rá érdeklődő, mások zsákbamacskát kínáltak, a kreatívabbak pedig saját maguk készítette karkötőkkel vagy épp festett szerencsekövekkel várták leendő ifjú vevőiket.
Kerekedet is nagy nyüzsgés és vele együtt hangzavar, ahogy a kis vásárlók igyekeztek kedvükrevalót találni – ki szolidan nézelődve, ki izgatottan rohangálva egyik padtól a másikig.
A vásár célja tulajdonképpen nem más, mint hogy a gyerekek megunt holmijai úgymond fillérekért gazdát cserélhessenek. Behozzák a fölösleges játékokat, kis figurákat, könyveket, amiket ötven–száz forintért árulnak. Ennek nevelési célja is van, gyakorolhatják a gazdálkodás alapjait, a pénzzel való bánásmódot, megtapasztalhatják, hogyan kell visszaadni, alkudozni, ha nem kelendő az áru, csökkenteni az értékét. Másrészt az újrahasznosításra is felhívjuk a gyerekek figyelmét, hiszen így nem a kukába kerülnek a fölöslegessé vált dolgok, hanem odakerül másvalakihez, akinek az még jól jön. Nagyon népszerű ez a program, imádnak a „kincsek” között bogarászni. Főként az alsósok lelkesek nagyon, meg azok, akik gyűjtenek valamit, mivel itt megtalálhatják a hiányzó darabokat. A felsősök többnyire árulni szoktak.
Reméljük a mai délután is megtalálta mindenki a saját kis kincsét!
