Pályázati konstrukció: Határtalanul! program Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek

Azonosító: HAT-KP-1-2025-1-000041

Elnyert támogatás: 5 484 000 Ft

A Határtalanul! program Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek pályázati konstrukció HAT-KP-1-2025-1-000041 azonosító számú „Erdélyi barangolás Székelyföld szívében” című projektet valósítottuk meg az iskolánkban 2026. április 27-29-ig 49 tanuló és 5 kísérő pedagógus részvételével.

Előkészítő órák:

Az előkészítő órát 2026. április 21-én tartottuk. Ezen a foglalkozáson Erdély és a Partium általunk meglátogatandó tájairól, történelméről, látnivalóiról, földrajzáról, hagyományairól, ünnepeiről és ételeiről készítettünk tablókat, prezentációkat. Diákjaink osztályfőnökeik, Kovács Mihály és Szalai-Szöllősi Virág segítségével tájékozódhattak a Magyarország határain túl élő magyarság létszámáról, az államhatáron kívüli elhelyezkedés történelmi okairól, Erdély, illetve a meglátogatandó települések magyarságának történetéről, jelenéről, az ottani lakosság etnikai összetételéről, a tanulmányi kirándulás részletes programjáról, és természetesen a toleráns és kooperatív viselkedés alapszabályairól is.

Tanulóink kreatív és alapos gyűjtőmunkájának köszönhetően részletes beszámolókat, igényes prezentációkat és plakátokat készítettek, amelyeket a foglalkozás keretein belül meg is tekinthettünk. Külön figyelmet szenteltünk a ránk váró természeti és történelmi látványosságoknak, így a prezentációk során már megelevenedett a lenyűgöző Békás-szoros, a Mini Erdély Park (Mini Transzilvánia), valamint a különleges Szalmakalap Múzeum is. Ezen az órán a Barangoló digitális tartalomtárát használva részletes betekintést nyerhettünk az erdélyi magyarság kultúrájába és gasztronómiájába, miközben a gyerekek lélekben már a szálláshelyünkre, Erdély szívébe, Nyikómalomfalvára is megérkezhettek.

Kirándulás

Beszámoló 7.b

2026.04.27-29.

Rögtön egy nagyon hosszú úttal kezdődött a kirándulás. Mindenki nagyon várta, hogy átlépjük Magyarország határát. Végül sikerült épségben átérni, és mindenkinek feltűnt, hogy itt minden más. Az első úti cél a nagyváradi templom volt. Ott volt Szent László hermája is. Erre a helyre a Kanonok soron át vezetett utunk. A következő megállónk a Királyhágó volt. Itt gyönyörű kilátás fogadott minket. Úton a Rhédey kastélyhoz láttuk a Bánffyhunyadi cifrapalotákat. A Rhédey kastély izgalmas kiállítással fogadott minket. Innen utunk a Medve tóhoz vezetett. A tó különlegessége, hogy egy kiterített medvebőrre hasonlít. Innen egy bazárba mentünk, ahol mindenki jól bevásárolt. Ezután Farkaslakára mentünk, ahol megkoszorúztuk Tamási Áron sírját. Végül utunk már csak Nyikómalomfalvára, a szállásunkhoz vezetett, ahol finom vacsora fogadott minket.

A második nap első úticélja Szejkefürdő volt, ahol megtekintettük a Mini Transilvániát és megkoszorúztuk Orbán Balázs sírját. Innen egy hosszú utazás során eljutottunk a Libán-tetőre Hargita érintetlen hegységébe. Majd hosszú és ijesztő szerpentinek árán eljutottunk a Békás-szoroshoz. Nagyon szép volt, mellettünk egy kis patak csobogott. Itt is készült osztálykép, hogy megörökítsük a gyönyörű tájat. A buszunk a szoros végéhez jött értünk, ahonnan a Gyilkos tavat céloztuk meg. Mádéfalván megnéztük a Jézus szíve kilátót, megkoszorúztuk a Mádéfalvi veszedelem emlékművét. Mádéfalva után a csíksomlyói kegytemplomot néztük meg. Itt épp egy mise folyt. Ezen az állomáson is volt vásárlási lehetőség. Csíksomlyóról már csak a panziónkba vezetett utunk. Az esti programunk egy székelykapufaragóval volt, ez is nagyon érdekes volt. A kilátás és az időjárás ezen a napon is gyönyörű volt. Az este focimeccsnézéssel telt.

Harmadik nap az összepakolás és a reggeli után rögtön neki is vágtunk utunknak, ami Kőrispataki szalmakalap múzeumba vezetett. Kőrispatakra csupán öt percig tartott az út Bözödújfaluba, ahol megnéztük az elárasztott falut. Itt is megemlékeztünk, hanem az elárasztott házakról. Bözödújfaluról hosszú utazás vette kezdetét a Tordai sóbányához. Itt nagyon mélyre sétáltunk le és sokan rosszul lettek a tériszonyuk miatt. A levegő nagyon hűvös és sós volt. Az idegenvezetőnk pedig megengedte, hogy megnyaljuk a falakat. Ez után már csak a Mekizés volt hátra Békéscsabán. Innen már csak a hazaút volt hátra. Körülbelül fél 9-re értünk vissza Martfűre. Mindenki fáradtan, de élményekkel gazdagan tért haza.

Egyéni beszámolók:

• -Nekem az volt a kedvenc részem a kirándulásban, amikor sétáltunk a Békás- szorosnál és megnéztük a Gyilkos-tavat. Továbbá tetszett a buszút is, mert gyönyörű tájakat láttunk és közben sokat nevettünk. De az összes közül a kedvencem az volt, amikor mindenki lefeküdt az ágyába, késő estig fenn maradtunk és rengeteget nevettünk. Ez volt az eddigi legjobb osztály kirándulás!
• -A legszebb számomra az égbe magasló hegyek, szép székelykapuk látványa volt. Valamint a gyönyörű tavak csillogása is lélegzetelállító volt.
• -Nekem a Békás szoros volt a kedvencem azért, mert nagyon szép volt.
• -Nagyon jó volt mert sok szép helyen voltunk. Nekem a kedvencem Békás szoros és a Tordai sóbánya volt, viszont nem csak ezt láttam hanem a Székely kultúrát is és nagyon jó volt.
• -Nekem a legjobban a Gyilkos-tó és a Békás-szoros tetszett, mert sok szép hegyet és sok szép látnivalót csodáltunk meg. Nekem az egész osztálykirándulás egy nagy élmény volt.
• -Az én kedvencem a szállás volt és hogy együtt tudtam aludni a barátaimmal és játszottunk.
• -Nekem nagyon tetszett és nagyon élveztem is. A kedvencem az volt, hogy amikor a szállásra értünk és elfoglaltuk a szobát 2 óra után úgy nézett ki mintha atombomba robbant volna és a tulajdonosok is nagyon aranyosak voltak. Viszont sajnos nem láttunk medvét. A kedvenc napom a kedd volt. Mert volt egy cuki néni, aki bemutatta Erdély szép tájait.
• -Nekem tetszett a szállás és az ott lévő emberek. A békás szoros volt a legjobb, szép volt és látványos.
• -Az én kedvencem a szállás volt és hogy együtt tudtam aludni a barátaimmal és játszottunk.
• -Az én kedvencem a gyilkos tó volt a raptorkarmok miatt. És a székely emberek beszéde és stílusa, valamint az ételeik.
• -Nekem a 3 napos Erdélyi kiránduláson a szállás és a sóbánya tetszett a legjobban. Nagyon jó volt a bánya, korábban még sosem voltam és nagyon jól éreztem magam.
• -Nekem a legjobban a Tordai sóbánya tetszett, mert nagyon jól vízhangzott és jó volt a levegő.
• -Nekem nagyon tetszett, hogy láthattuk azt, ami régen Magyarország része volt.
• -Nekem nagyon tetszett a táj és a sóbánya. Ami a legjobban tetszett az a Békás-szoros és a Gyilkos-tó volt
• Nekem a Békás szoros volt a kedvencem azért, mert szép volt. Emellett a Gyilkos tó is tetszett.

Értékelő óra

2026.05.04.

Május 4-én tartottuk meg a háromnapos erdélyi kirándulás hivatalos értékelő óráját, amely már a csengetés előtt rendkívül jó hangulatban telt, hiszen a gyerekek egymás szavába vágva mesélték újra a legviccesebb és legszebb pillanatokat. Az órát egy közös élménybeszámolóval kezdtük, ahol a diákok visszajelzései alapján egyértelműen a Békás-szoros monumentalitása, a Gyilkos-tó legendás látványa a vízből kiálló fatörzsekkel, valamint a Tordai sóbánya hűvös, visszhangzó mélysége tette a legmélyebb benyomást a társaságra. Bár a sóbányában néhány tanulónak meggyűlt a baja a tériszonnyal, a falak megnyalásának lehetősége és a sós levegő mindenkit kárpótolt. Többen kiemelték a székely kultúra közvetlenségét, az ételek fenséges ízét és a helyiek vendégszeretetét, különösen a szejkefürdői idegenvezető nénit, aki bevezette őket a vidék rejtelmeibe. Bár a várva várt medvejárás elmaradt, a szálláson eltöltött esték, a közös nevetések és a szobákban uralkodó vidám káosz örökre összekovácsolta a közösséget, ahogy azt az egyik diák is megfogalmazta, kiemelve, milyen jó volt látni azt a csodás tájat, ami régen Magyarország része volt.

A visszaemlékezések után a gyerekek csoportokba rendeződtek, hogy a magukkal hozott fotókból, belépőjegyekből és rajzokból színes tablókat készítsenek. A kreatív folyamat során a három nap eseményeit dolgozták fel, így megelevenedett a történelmi és kulturális örökség Nagyváradtól és a Kanonok sortól kezdve Szent László hermáján át egészen a csíksomlyói kegytemplomig és a mádéfalvi emlékműig. A természet csodái közül a Medve-tó jellegzetes alakját, a Libán-tető érintetlenségét és Bözödújfalu megrázó mementóját is megörökítették, miközben nagy hangsúlyt fektettek a székely mindennapok és a kézművesség bemutatására is Farkaslaka, a kőrispataki szalmakalapok és az esti székelykapu-faragás élményén keresztül. A diákok precíz és lelkes munkával, ragasztóval és színes filcekkel jelenítették meg a táj és a közösség szépségét.

Az óra utolsó harmadában az osztály levonult az iskola folyosójára, hogy a kész tablókat elhelyezze az iskola üveges kiállító szekrényében. A vizuális emlékek mellé a kirándulás során gyűjtött és vásárolt, szimbolikus tárgyi emlékek is bekerültek a vitrinbe, amelyek tökéletesen reprezentálják az utazás állomásait. Elhelyeztek ott egy kőrispataki szalmakalapot, amely a hagyományos székely népi mesterségek és a harmadik nap indításának emlékét őrzi, valamint egy faragott Székely áldást, amely a második este kapott székelykapu-faragó bemutatóra és a határon túli magyarok mély vendégszeretetére emlékezteti a diákokat. Végül egy darab csillogó sókristály is helyet kapott a polcon egyenesen a Tordai sóbánya mélyéből, amely a hűvös, tiszta levegőjű tárnákat idézi fel a folyosón elhaladó diáktársak számára.

A kiállítás megnyitásával a kirándulás programja hivatalosan is véget ért, de az elhelyezett tárgyak és képek mostantól a teljes iskola számára hirdetik, hogy ez az út egy fárasztó, de életre szóló, élményekkel teli kaland volt. A program egyértelműen elérte a célját, hiszen a gyerekek nemcsak földrajzi és történelmi ismeretekkel gazdagodtak, hanem nemzeti identitásukban és osztályközösségükben is megerősödve, igazi csapatként tértek vissza Martfűre.

A beszámolót készítette: az osztály és az osztályfőnök