Pályázati konstrukció: HATÁRTALANUL! program Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek
Azonosító: HAT-17-01-2017-00764
Elnyert támogatás: 3 537 600 Ft
HATÁRTALANUL! program Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek pályázati konstrukció HAT-17-01-2017-00764 azonosító számú, „Szepesség gyöngyszemei-Rákóczi” című projekt előkészítő szakasza
Az előkészítő órákra 2018.04.21-én került sor, amelyen az utazáson részt vevő hetedik évfolyamos tanulóinkkal, kísérőtanáraik, Szántó Marika néni, Hegedűs Edit néni és Kovács Misi bácsi sok érdekes információt adott a Szlovákiában élő magyarságról, történetükről, jelenükről. Ismertették a tanulmányi kirándulás részletes programját, és felhívták a diákok figyelmét a toleráns és kooperatív viselkedés alapszabályaira. Donkó Áginénivel pedig megismerhették a Felvidék híres szülöttének, Mikszáth Kálmánnak életét.
A Felvidék kincsei
Mi a Martfűi József Attila Általános Iskola 7. évfolyama Szlovákiába, a Felvidékre utaztunk 3 napos osztálykirándulásra a Határtalanul pályázat keretében.
Az utazás első napját Alsósztregován kezdtük, ahol Madách Imre elismert magyar író lakhelyét tekintettük meg. Ezután megismertük Rozsnyó városát egy séta keretében. Ennek az élménydús napnak a zárásaként meglátogathattuk a betléri kastélyt, ami az Andrássy család birtokában állt az elmúlt századokban. Ebben a kastélyban rengeteg csodálatos, de egyben rémisztő dolog várt ránk. Nagyon szép volt a belseje, bár a mumifikálódott holttesttől kissé megijedtünk. Megtudtuk, hogy ő volt Serédy Zsófia, vagyis a lőcsei fehér asszony. Végül egy gyönyörű, szerpentines út végén megérkeztünk a tátralomnici szálláshelyünkre, ahol a szlovák tulajdonosok több fogásos vacsorával vártak ránk. A szobák kényelmesek, a kilátás a havas Tátra csúcsaira csodaszép volt. A tiszta hegyi levegőtől, no meg a fárasztó nap miatt nagyon jót aludtunk.
Másnap reggel kellemes patakcsobogásra ébredtünk, miután a sok kaland után és a friss levegőnek köszönhetően alaposan kipihentük magunkat. A második nap programja szerint utunk a Bélai cseppkőbarlangba vezetett. Érdekesebbnél érdekesebb cseppkőalakzatokat láttunk, lenyűgöző volt a hatalmas tér. A barlang túra végén egy fenomenális hegedű koncert kristály tiszta hangjait élvezhettük. A terem akusztikájának köszönhetően ez a zenei koncert felejthetetlen élményt jelentett. Dél körül buszoztunk tovább Késmárkra, ahol különleges házakat, szép templomot és egy szégyenketrecet láthattunk. Régen a perlekedő asszonyokat zárták ide, most viszont természetesen mi is kipróbáltuk, milyen lehetett bezárva lenni a főtéren mindenki szem láttára. Utolsó úticélunk aznap Lőcse városa volt. A nevezetes épületek megnézése után szabad programként sétálhattunk a csendes kisváros utcáin miközben fagyizhattunk és emléktárgyakat vásárolhattunk. Ezután siettünk vissza a szálláshelyünkre egy jót vacsorázni és pihenni, hisz aznap is jól elfáradtunk, de szép élményekkel gazdagodtunk.
A harmadik nap már az utolsó volt sajnos. Korán keltünk, összecsomagoltuk a holmijainkat, majd a svédasztalos reggeli után bepakoltunk a buszba. Elindultunk hazafelé, de ez az utazás is tartogatott még érdekes helyeket. Az első megálló Márkusfalva volt, ahol a Máriássy kastélyt és a kertjében lévő Dardanela nyári rezidenciát néztük meg. Ezután Szepes vára következett. Már messziről feltűnt a hegy tetején lévő vár és csodálkoztunk, milyen magasra fogunk felmászni. Végig jártuk a kiállításokat, bementünk a kínzókamrába és felmentünk a toronyba is, ahol káprázatos kilátás tárult elénk. Látható volt szinte az egész Szepesség, de még a Magas-Tátra havas csúcsai is. Megtudtuk és most már nem feledjük, hogy itt, ebben a fellegvárban született Szapolyai János. Emlékként mind három osztály készített csoportképet a várban. Fagylaltozás és egy kis ajándék vásárlás után buszra kellett szállnunk és indultunk Kassára. Itt bementünk a Szent Erzsébet Székesegyházba, ahol egy aranyos néni mesélt nekünk a Rákóczi családról, majd lementünk a fejedelem szarkofágjához és megkoszorúztuk azt. Megálltunk az Állami Színház épülete előtt, ahol még a zenélő szökőkút harangjátékát is meghallgattuk. Majd elmentünk a Rákóczi-házhoz, de idő hiánya miatt be már nem tudtunk menni. A hangulatos város utcáin sétálva gyönyörködtünk az épületekben és közben itt is ettünk „zmrzlinát”. Ezzel véget ért a szlovákiai túránk, elindultunk Magyarországra. A busz már csak Martfűn állt meg, ahol szüleink már izgatottan várták érkezésünket.
Köszönjük ezt a „határtalan” látnivalókban és élményekben gazdag, felejthetetlen kirándulást.
A 7. évfolyam nevében: Urbán Viola, Nagy Tímea, Tóth Gréta, Dóczi Boglárka
Képek:
Megjelenés a médiában:
Martfű újságcikk:
A Felvidék kincsei:
Média riport:
