Emberek, hányan maradtunk
magyarok, kik nem szaladtunk
hány van, ki nagy ködbe merült,
hány, ki gonosz kézre került
ki börtönbe, ki kötélre,
kinek elfolyott a vére
s hányan leszünk hűek mindig
a hideg, halálos ingig
az utolsó reménységig,
ha száz évig, százig végig.
s alattunk majd ha sír nyílik,
úgy halunk meg, ahogy illik.
1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.
Köszönjük a méltó megemlékezést a 7. és 8. évfolyam diákjainak és felkészítő tanáruknak, Ivanov Erikának.
