Ma arra érkeztünk meg 460 kisgyerekkel és közel 60 kollégával, hogy tündérek szállták meg az iskolát. Nem -nem maradtak itt, a tündérek már csak ilyenek-nem járnak iskolába.:). De itt hagyták a kezük nyomát,
a lelkük egy darabját, amiből azt érzem, hogy a sok-sok nehéz pillanat, amiben sajnos részünk volt, nem volt hiába való.
Van egy jó kis Örkény idézet, amit én már egy másik legendásan nagy csapatnál is „elsütöttem”, mert őket is ez jellemzi.
„Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú.
Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné?
Tudom, hogy nem a madzagon múlik, hanem a jóindulaton, a szereteten, a feltétlen elfogadáson, ami a Szülői Munkaközösségünknek a sajátja volt, „van” és lesz.
Tudom és érzem és érezzük. Aki ráér-sétáljon felénk , este nyolcig személyesen is megcsodálhatja Csíkné Gabi Néni tündérkénk keze nyomát.
Köszönöm!
