Van az úgy, hogy csak a rossz jön. Minden olyan nehéz és nehézkes. Aztán egyszer csak átfordul minden és jönnek a jelek, a gesztusok, az ölelések és a szeretetgombócok. Számolatlanul, mérhetetlen önzetlenséggel.Így történt ez december elején is, amikor ismét keresett engem egy angyal-konkrétan Gábriel- és a teljes családja, hogy a nagy-szakállú névnapjára ünnepi díszbe öltöztessük az ebédlőt. Este, a sötétség leple alatt került a helyére a sok -sok apró részlet, ami reggel hatalmas örömet okozott kicsiknek és nagyoknak. Olyan jó volt hallani, hogy:” De szép a konyha” „Olyan, mint egy étterem!”…Az már csak hab volt a tortán, hogy a szakácsnénik is „miku-sapiban” szolgálták ki a gyerekeket:)
Azt csak mi hallottuk, hogy a gyerekek mit suttogtak és éreztek. Gábriel és családja az éteren keresztül biztosan mindent megkapott, mert a szeretet árad, átmegy a falon, a téren és a szívedbe jut! Köszönjük Gabi Néni, Zoli Bácsi és Bence
„Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben”
Csanádi Imre
de szeretettel várjuk a személyesen örvendezőket is!
