Idén a 8. b osztály aktív közreműködésével lett megrendezve a költészet napja az iskolánkban.
Azt szerettük volna elérni, hogy az évnek legalább ezen az egy napján mindenki a verssel foglalkozzon egy kicsit, ezért 13 költő, 30 verséből helyeztünk ki idézeteket az iskola minden szegletébe, üres falára, oszlopára, kerítésére. Péntek reggel az intézménybe érkező diákok, tanárok és a szülők egyaránt lelkesen, mosolyogva, kíváncsian olvasgatták a színes idézeteket. Mindenki talált közöttük egy szívhez szólót, egy ismerőset, vagy épp egy elgondolkodtatót, egyszóval mindenki lelkében megmozdult valami. Ez volt a cél!
A harmadik órában iskolarádiós műsorral készültek a 8. b-s lányok: Busi Lívia, Hajnal Csenge, Polák Boglárka és Stoica-Bodor Sára. A műsort ők maguk tervezték, írták meg a forgatókönyvet és formálták a szavakat, mondatokat, idézeteket a sajátjukévá. Ettől nagyon személyes lett. A lányok azt szerették volna, ha ez a műsor most nem csak József Attiláról szól, hanem egy kicsit róluk is, hogy mit jelent számukra a költészet. A versekben felbukkanó érzéseket tolmácsolták idézetekkel, személyes érzésekkel/gondolatokkal alátámasztva.
A harmadik szünetben 10:45-kor az egész osztály egy meglepetéssel készült: az aulában énekeltek két megzenésített verset (Radnóti Miklós: Bájoló, Ady Endre: Párizsban járt az Ősz) az iskola tanulóinak és tanárainak. Majd közös éneklésre hívták a diákokat: József Attila: Kertész leszek című versével. Ajándékba versszöveget osztottak a „kicsiknek”, akik bekapcsolódtak az éneklésbe. Nagyon megható pillanat volt. Végezetül a Tavaszi szél vizet áraszt című verset dalolva indult vissza mindenki a saját termébe, melyet végig énekeltek a folyosókon. E vidám dallam betöltötte az iskola falait.
A nap végén értékelték azt a versenyt, mely az osztályok között zajlott. Az idézetek alapján, a legtöbb költőt és verscímet összegyűjtött osztály jutalmat kapott.
A tanári ajtóra kirakott idézettel zárom gondolataimat:
„Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!”
/Petőfi Sándor: A XIX. század költői/
Donkó Ágnes
