Március 15. évről-évre az ünneplés és az emlékezés napja.
Idén március 14-én délelőtt került sor iskolai ünnepségünk megrendezése, ahol azért jöttünk össze, hogy nemzeti ünnepünk alkalmából nemcsak kívül, de legbelül, a lelkünk is ünneplőbe öltözzön
A 6. b-sek osztályfőnökükkel Botka Anikó nénivel felidézték a nagy elődök példáját, hogy cselekedeteinket az övékéhez mérve, erőt és hitet merítsünk a folytatáshoz. Felidézték nekünk azt, ami Kossuth Lajost, gróf Széchenyi Istvánt, Bem Józsefet, Klapka Györgyöt és a lánglelkű Petőfi Sándort képessé tette a rendkívüli helyzetben a rendkívüli feladatok vállalására.
Ezek a hatodikos gyerekek ugyanúgy, mint 166 évvel ezelőtt Petőfiék hisznek valamiben. Nem biztos, hogy koruktól fogva tudományosan, elméleti síkon meg is tudják ezt fogalmazni, de csinálni nagyon tudják. Tudják azt, hogy együtt közösen sikerülhet. Ki verset mondott, ki énekelt, ki zászlót forgatott. Eközben odafigyelt a másikra, szorított azért, hogy mindenkinek sikerüljön, de a legfontosabb az, hogy érezték és megtapasztalták, egységben az erő, közösen többek vagyunk, mint egy szál magunkban.
Örültem a kezdeményezésnek, hogy most egy teljes osztályközösség vállalta fel ünnepi műsor összeállításának feladatát.Tudom, hogy mennyit erősödött ez által a közösség, a közösség ereje.
A 6. b-sek azt mutatták meg nekünk, hogy voltak magyarok, akik mertek gondolkozni hazában, nemzetben, megfogalmazták nemzeti hitvallásukat. Forradalmárjaink és szabadságharcosaink merték vállalni sorsukat, ki merték mondani azt, amit ki kellett mondani. És a nép megértette minden szavukat. Remélem itt is ez történt, mindenki megértette a 6. b-sek üzenetét: Együtt minden könnyebb, együtt minden sikerül!
A nyitóképeken iskolánk diákjainak szebbnél-szebb rajzait csodálhattuk meg, a záró jelenetben pedig az énekkarosok koszorújában ott voltunk mi, az iskola, Martfű és Magyarország.
Köszönjük!
Edina Néni
A műsor képei itt…
