Ugrás a tartalomhoz

Egy aktív nap után, mikor mindenki fáradt, jóleső érzés együtt leülni a fotelba, és kézbe venni egy könyvet. Ilyenkor lassítunk, egymásra hangolódunk, figyelünk a másikra. A gyerekek, még ha nem is tudnak olvasni, de a felolvasás során betűzik, ismétlik, értelmezik a szavakat. Sokszor azt tettetik, hogy tudnak olvasni, fognak egy könyvet, és utánozzák a felnőtteket. De közben észrevétlenül fejlődnek, megnyugszik a lelkük, ellazulnak, ábrándoznak, fejlődik a képzelőerejük, észrevétlen bővül a szókincsük… El kell, hogy mondjam, hogy én ebből a szempontból (is), még mindig gyerek vagyok. Imádom a meséket, olvasni és hallgatni is. Most olyan gyerekeket ajánlok a figyelmetekbe, akik ráadásul írják is a meséket. Ja és hogy ők itt tanulnak a mi iskolánkban? Ja és hogy elsősök is vannak közöttük? Na ez nem mese, ez valóság. Szeretettel ajánlom a figyelmetekbe Iglódiné Ági Néni cikkét erről a csodásmesés eseményről.