Vetélkedés a népmese napján
Benedek Elek, a „nagy mesemondó” 1859. szeptember 30-án született. Az ő tiszteletére 2005 óta minden évben ezen a napon, az ő születésnapján ünnepeljük a Népmese Napját. Ezt a napot a Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére annak szentelik a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek, hogy megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.
A mi kis „mesekuckónk”, a Martfű Városi Művelődési Központ és Könyvtár idén is mesevetélkedőt hirdetett ebből az alkalomból 3. és 4. osztályos kisdiákoknak. A megmérettetésre 2016. szeptember 29-én, délután fél háromkor került sor a gyermekkönyvtárban. A harmadik évfolyamot a 3.a osztály képviselte két csapattal, a negyedik évfolyamból mindhárom osztály indított két-két csapatot.
A rendezvény háziasszonya a könyvtár vezetője, Székácsné Tálas Gabriella, Gabika néni volt. Először köszöntötte a lelkes csapatokat, majd elmondta a verseny menetét. Minden csapat kapott egy több lapból álló feladatsort, melyen sok-sok izgalmas és érdekes feladat volt. A feladatok a három, előzőleg megismert mese tartalmát, illetve Elek apó életeseményeit kérték számon. A gyerekek nagy lelkesedéssel kezdtek neki a munkának, ügyesen elosztották egymás között a feladványokat. Nagyon jól együttműködtek a kis csapatok. Menet közben Gabika néni lelkesen segített mindenkinek, aki ezt igényelte.
Miután végeztek a feladatsorral, összeszedték azokat, és rábízták a zsűri tagjaira, hogy javítsák ki őket. Míg Pápai Jánosné Zsuzsika néni és Eiler Zita néni az eredmények értékelésével foglalatoskodtak, Gabika néni egy érdekes népmesét olvasott fel nekünk, majd behívta gitáros barátját, Papp Gergőt, akivel népdalokat énekeltek a gyerekek legnagyobb örömére.
Végezetül a legjobban várt percek következtek: az eredményhirdetés. Nagyon ügyes volt az összes csapat, de a harmadik helyet a 4.b,a második helyet a 4.a és az első helyet a 4.c osztály csapata szerezte meg.
De senki nem ment haza jutalom nélkül, hiszen minden gyermek amellett, hogy kapott egy kis apróságot a kezébe, a szívében egy nagyon hangulatos kis délután emlékével és a népmesék szeretetével hagyta el a könyvtárat.
